Nemzetközi történet
Az ókortól a modern sportágig
A kabaddi indiai eredetű népi játék, amelynek előzményeit már az ókorban játszották. A Mahábháratában megjelenő kerék- vagy diszkoszalakzatot („Padmavyuha”, „Chakravyuha”) tekintik a játék első leírásának: a bekerítés művészetéről szól, és már ebben a mitologikus leírásban is hét – a védekező játékosok számával egyező – koncentrikus kör szerepel. A játék állami ünnepségek, vallási rituálék (például a Pongal aratási ünnep) és családi életesemények része is volt.
Kezdetben nem létezett egységes szabályrendszer: nem volt pályahatár, eltért a csapatlétszám és hiányzott az időkorlát – a támadó két levegővétel között támadhatott, amit folyamatos kántálással ellenőriztek. A 20. század elejére terjedt el a kabaddi elnevezés (valószínűleg a tamil „kai pidi”, azaz kézfogás kifejezésből), miközben a szubkontinensen számos névváltozat élt: chedugudu, hu-tu-tu, kauddi, gudu, hadudu.
A modern sportággá válásban nagy szerepe volt a gyarmatosítókkal szembeni ellenállási mozgalomnak. A krikett és a labdarúgás térnyerésével a helyi játékok hanyatlásnak indultak, a vidéki lakosság számára azonban az eszközigény nélküli kabaddi maradt az elérhető sportos szabadidős tevékenység. Gandhi bojkottmozgalmának hatására 1919-ben Maharashtra régióban fogalmazódott meg a hagyományos indiai játékok standardizálásának igénye – azzal a céllal, hogy a kabaddi „egyenrangúvá váljon bármely nyugati sporttal”.
1919-ben Pune városában, a Hind Vijay Gymkhana keretei között két szabályrendszer született: a sanjeevni és a gaminee. Ezekből 1921-ben helyi versenyeket, 1923-ban már All-India Bajnokságot hirdettek. Az első nyugati igényeknek megfelelő szabálykönyvet 1928-ban H. C. Buck (YMCA) állította össze, amely alapján a játék bekerült az iskolai testnevelési programokba – bár a tartományi eltérések még sokáig megmaradtak.
1936-ban dr. Siddhanath Kane, az Indiai Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottságának tagja levélben kért lehetőséget dr. Carl Diemtől, a berlini olimpia főszervezőjétől a kabaddi (akkor még hu-tu-tu) bemutatására. Egy 35 fős, nem hivatalos delegáció utazott Berlinbe, és közvetlenül az olimpia előtt bemutató mérkőzéseket tartott a Testnevelési Főiskolák Kongresszusán. A kabaddi hivatalosan sosem volt bemutató sportág az olimpián, mégis sikeresen mutatkozott be a nemzetközi sportvilág előtt – ezt követően India egyik nemzeti szimbólumává vált, és 1938-tól az Indiai Olimpiai Játékok versenyszáma lett.
A kabaddi ma a világban
A sportág mára szervezett nemzetközi keretek között működik: a világ- és kontinensbajnokságokat a nemzetközi szövetségek – köztük a World Kabaddi és az International Kabaddi Federation – rendezik, Európában pedig önálló Európa-kupa- és Európa-bajnokság-sorozat épült ki, amelyen a magyar válogatott is rendszeresen indul. Ázsián kívül Európában, Észak-Amerikában és Afrikában is egyre több szövetség alakul, a professzionális indiai bajnokság (Pro Kabaddi League) pedig milliós tévénézettséggel tette globálisan ismertté a játékot. A versenyrendszer több formátumban él egymás mellett: terem-, strand- és kisebb létszámú (3×3, 4×4) változatban.
Új olimpiai sportág?
Az olimpiai programról az Olimpiai Program Bizottság dönt, legalább hét évvel a játékok előtt, a népszerűség, a hozzáférhetőség, a nemek közötti egyenlőség, a fenntarthatóság, a befogadás és az innováció szempontjai alapján. A kabaddi az Ázsiai Játékok állandó versenyszáma, és a nemzetközi szövetségek célja az olimpiai program elérése – ehhez a sportág világszintű elterjedésére és egységes nemzetközi szervezeti háttérre van szükség. Az olimpiai elismerés emelné a státuszát, új rajongókat, játékosokat és befektetéseket vonzana világszerte, és a kulturális értékcsere egyedi részét képezhetné.